Orientation

Tegnap (otthon már tegnap előtt), na szóval hétfőn megvolt a „general orientation”. Ez kéthetente hétfőn tartott egész napos agymosás agytágítás, ahol a frissen felvettek egy gyorstalpalót kapnak a helyi dolgokról.

Úgy tűnik itt még nem elég nagy a koronavírus-para, mert simán összerántottak kb 60, most kezdő alkalmazottat egy terembe. Mindenféle országból, mindenféle államból. Egy részük ma már ment is a betegágy mellé. Ők tudják, szerintem kicsit merész vállalkozás volt. Az igazi poén, hogy ma kaptuk meg az utasítást: 10 főnél nagyobb rendezvény, összejövetel nem tartható, csak ha a betegellátás szempontjából kritikus (pl onkoteam).

A nap programja amúgy tömör és jól szervezett volt. Az előadók folyamatosan váltották egymást, két komoly téma közé mindig került valami lazább, vetítettek húdenagyon inspiráló videókat, mint pl ez:

Természetesen a kihagyhatatlan munka-, tűz-, és balesetvédelem sem maradhatott ki, amúgy a nálunk megszokott oktatáshoz képest szerintem laza volt. Amivel viszont kiegészítették -kötelező amerikai elem- hogy mit kell tenni, ha fegyveres támadó veszi be a helyszínt (Hint: Run, Hide, Fight). Konkrétan ezt vetítették:

Ugyan az egész nap elég interaktívra volt tervezve, a frissek viszonylag nehezen voltak kontaktusba vonhatóak. Nem úgy a parkolásról szóló előadás során, na ott mindenki feléledt hirtelen. A parkolás amúgy elég problémás, a USF (University of South Florida) területén van a Moffitt fő campusa (Magnolia Campus), itt igen limitált számú parkoló van. A legtöbben a McKinley kampusznál lévő parkolóba kaptunk helyet, ez még a Magnolia-tól kb 10 perc autózás délre (tehát nekem pont túl kell menni rajta), majd a csúcsidőben 10 percenként közlekedő, 10-15 perc menetidejú shuttle busszal kéne visszajönni. Beleszámítva, hogy legalább a negyedik szinten kell parkolnom, ez min. 30-40 perc plusz idő lenne naponta. A jelenlegi vírusveszélyről nem is beszélve. Azt hiszem, ameddig megoldható, addig bejárok Bélával, vagy majd bevisznek Orsiék. Még úgy is gyorsabb.

Az orientation day végét egy cybersecurity előadás zárta – az legalább nekem vicces volt:) (hihetetlen, hányan tették fel a kezüket, amikor azt kérdezte, hogy ki az aki csak egy jelszót használ mindenova). Ja, jelszó:

És a végére a tegnapi kör:

[osm_map_v3 map_center=”28.1117,-82.3779″ zoom=”13.933879335756055″ width=”100%” height=”450″ file_list=”https://tampa.biboka.net/wp-content/uploads/2020/03/4.gpx” file_color_list=”#ff0000″ file_title=”4.gpx”]

Vasárnap képekben

A Fort de Soto Parkban jártunk Ágival, Bencével és gyerekeikkel.

Volt ágyú.
A bunki teteje.
Móló.
Beach
Aprók kidőlve.
Laura elásva.

Holnap elvileg orientációs nap (amin két hete nem tudtam részt venni), majd meglátjuk, hogy a víruspara miatt mennyire lesz meg ezen a héten.

Szombat

A mai napot az itt is fokozódó járványveszély miatt próbáltuk kevésbé tömeges helyen tölteni.

Először a Werber-Boyce Salt Springs State Parkot látogattuk meg. Alig voltak rajtunk kívül, igaz, látnivalóból sem volt kifejezetten sok.

Állították hogy ez egy vízesés:

Ezután a hőségre való tekintettel a legközelebbi strandot (Howard Park Beach) céloztuk be, itt már valamivel többen voltak, de a „nagy” strandokhoz képest csak lézengés volt.

És végül a mai futás:

[osm_map_v3 map_center=”28.1147,-82.3819″ zoom=”14.863292612963857″ width=”100%” height=”450″ file_list=”https://tampa.biboka.net/wp-content/uploads/2020/03/3.kml” file_color_list=”#ff0000″ file_title=”03.kml”]

Első fizetés

Némiképp szokatlan formában:

A boríték belül egy csekket rejt. Állítólag egyszer otthon is volt ilyen, itt még mindig ez az egyik elsődleges fizetési mód (pl. az autó vásárlását jelentősen nehezítette, hogy nem tudtam csekket írni). Hogy hogyan konvertálom használható pénzé, azt még nem teljesen tudom:) Amúgy múlt héten szerdán megadtam az online felületen az itteni bankszámlaszámot, de ez úgy tűnik kevés volt, hogy átfusson a rendszeren.

Érdekesség, hogy itt két hetente, péntekenként van fizetés.

A tartalmával kapcsolatban a rossz hír: csak az első (csonka) hetet fizették ki most (tehát kemény 32 munkaórát). A jó hír viszont, hogy sikerült hozzárakni a kiköltözési támogatást, így az a vártnál hamarabb megérkezett.

Tegnaptól 7 napra itt is vészhelyzetet hirdettek, de ennek a mindennapi életre (legalábbis a miénkre) nem sok hatása van. A tervezett tömegrendezvényeket elhalasztják.

Apa kezdődik!!!4!

Úgy tűnik, ide is elért a vírus után a pánik is, legalábbis elkezdtek egy-két tételt következetesen felvásárolni a boltokból, valamint ugyanitt a szokásosnál állandóan nagyobb tömeg van jelen.

Az első hiánycikk a nedves felülettörlő kendő lett, jobban belegondolva ezt már napok óta nem találtunk. Jellemző, hogy a mellette található, azonos márkájú folyékony tisztítószer dögivel van. Az előre beáztatottat viszont viszik mint a cukrot. Biztos nincs otthon rongy. Ma már ilyenek is kikerültek a polcokra:

 

Ezen kívül csak a WC papírt vitték nagyon, nem kell félni, kalória maradt még bőven az üzletekben (itt inkább a kész kajákat kapkodják, az alapanyagok nem olyan kelendőek).

A munkahelyen is szigorítottak, minden publikus rendezvényt, rákszűrést, stb töröltek. Utazni továbbra is csak engedéllyel lehet. Gyakorlatilag a céges vacsorákat is elkaszálták. Kb minden, szigorúan nem a kutató-gyógyító tevékenységhez köthető rendezvényt.

Ma végre láttam én is aligátort. Ráadásul nem is messze, az apartmankomplexum bejárata melletti egyik tóban. Ezt már talán nem kell bekarikázni:)

És teljesen passzol a tábla a tó lakóházak felé eső oldalán:

Végül pedig a mai kör:

[osm_map_v3 map_center=”28.1137,-82.3814″ zoom=”15.636450992394707″ width=”100%” height=”450″ file_list=”https://tampa.biboka.net/wp-content/uploads/2020/03/2.gpx” file_color_list=”#ff0000″ file_title=”Futas #3″]

Itt ragadtunk

Legalábbis úgy tűnik se ki, se be nem lehet utazni jelenleg Floridából/ba.

Ma jött a belső levél, hogy minden Moffitt alkalmazottnak megtiltanak minden Floridán kívüli utat, a magánutakat be kell jelenteni, utána vizsgálat van, és ha szükségesnek tartják, akkor két hét kényszerpihi. Minden utazásra vonatkozik, tehát se autóval, se repülővel, se semmivel nem lehet elhagyni az államot.

Ma helyi idő szerint este Trump bejelentette, hogy betiltja a Schengeni övezetből való belépést: https://www.dhs.gov/news/2020/03/11/homeland-security-acting-secretary-chad-f-wolf-s-statement-presidential-proclamation A céges vacsorán ahol voltunk persze ez mellékes volt, ott mindenki azzal foglalkozott, hogy az NBA bajnokságát szüneteltetik 😀

Amúgy bíztatnánk mindenkit, hogy jöjjön látogatni, van egy vendégszobánk ahol lehet aludni, de így azt hiszem egy ideig ez nem aktuális.

Elvileg itt heteken (napokon?) belül kitör a nyár (kb 30 fok, ami érdemben változatlan szeptember végéig), azt talán kevésbé komálja a vírus.

Floridát amúgy azért féltik nagyon, mert sok a nyugdíjas, akik különösen veszélyeztetettek a vírus szempontjából. A CDC (Centers for Disease Control and Detection) aktuális információi alapján 19 esetet rögzítettek Floridában és ebből két haláleset volt. Pánik továbbra sincs, talán kicsit mérséklődött a forgalom az utakon és a kórházban, amúgy folyik az élet zavartalanul.

Egy kis cukiság a végére, Orsi és a lányok sétálni voltak:

Az alábbi képen pedig két aligátort rejtettünk el, de a könnyebb megtalálásuk érdekében bejelöltük őket. Szintén tegnapi kép, fotó kredit: Orsi:)

Strawberry festival

Hétvégén a címben jelölt eseményt is meglátogattuk, mivel a környék egyik hírességeként emlegetik, évente 500e látogatót vonz ide. Tömören: egy nagy hatalmas majális, rengeteg kalóriával, némi eperrel ízesítve.

Néhány kép:

És a korábbi évek nőnapi sorozatának folytatása, kicsit megkésve:

S lőn Internet!

Ma délután bekötötték az internetet. Végre. Azért is már otthonosabb az otthon. Ráadásul az ígért sebesség többszörösét hozza, még az esti csúcsidőben is. A bekötés kb 10 perc volt, felszámoltak érte kb 75 dollárt. Jó órabér. Mindegy, van és működik. Az elérhetőségünkön remélhetőleg sokat javít majd (eddig a lakásban a mobilnet is köhögött, alig van térerő).

Laura ma kiságyat kapott, Orsi vadászta össze Marketplace-en. 10 percnyire volt csak tőlünk, és olyan rendesek voltak, hogy szétszedték mire odaértem, így simán befért az Elantrába.

Orsi pedig Verizon-os SIM kártyát és (mivel CDMA hálózatot használ, amivel az európai telefonok nem kompatibilisek) egy egyszerű androidos telefont kapott. LG Rebel 4 LTE. Nem egy erőgép, de olcsó volt, és az enyémmel ellentétben jó a térereje (Verizon vs T-Mobile).

Ráadásul ma kaptunk 2 twin size matracot is egy itteni magyar gyermekneurológus kollégától. Kezd alakulni a lakás:)

Koronavírus

Ide is elért a vírus-őrület. Olaszországból importáltuk, egy 20 éves lány hozta be, aki azóta karanténban van. Amúgy pánik egyáltalán nincs, a környező boltok polcai tele (a legközelebbi Walmart + Publix polcain is annyi kalória van, hogy a fél USA-nak elég lenne hosszú időre).

A Moffitt-ban egyedül azon aggódnak, hogy oda épületen belülre ne jusson be, mivel sok az idős/elesett beteg. Kaptunk is köremailt, hogy az USA hatóságai által utazásra nem javasolt országokba (jelenleg: Kína, Olaszország, Irán, Dél-Korea, Japán) üzleti útra nem mehetünk, és nagyon kérnek, hogy nyaralni se.  És persze mossunk kezet rendesen.

Nem ennyire jó ahelyzet az ország átellenes felében. Seattleben 10 halott van már és számos fertőzött. A március végére pont oda tervezett nagy intervenciós radiológiai konferenciát (Society of Interventional Radiology – SIR 2020) a mai napon le is mondták, ami a kollégákat igen kellemetlenül érintette, mert többségében már lefoglalt repülőjeggyel, szállással rendelkeztek. Ugyanitt Bélának ítélték az „Abstract of the year” címet, amit így szintén nem tud bemutatni. Reméljük később/máshol megtartják majd. Az ECR-hez képest még azt lehet mondani, hogy egészen időben kitalálták (ECR: Európai Radiológus Társaság konferenciája Bécsben, kb 20e résztvevő, 1,5 héttel előtte tolták elkésőbbi időpontra).

Ma igényeltem Social Security Numbert (kb. helyi TAJ kártya, amit egészségügyi azonosításon kívül mindenre használnak), elvileg két héten belül postázzák. Azzal egyszerűbb az elét, az ilyet átvilágítások, mint ami miatt a munkakezdés is csúszott, gyorsabban végig szoktak menni vele.

Első munkanap

Minden kezdet nehéz, és ez itt is igez. Főleg, hogy meg lett zavarva a rendszer azzal, hogy a kezdés el lett tolva egy nappal, és így (egyelőre) kimaradtam az „orientation day”-ből.

Reggel Bélával együtt mentünk be. A badge-et második próbálkozásra sikerült felvenni a portáról.

Utána a körbementünk az osztályon (legalábbis egy részén). Elég nagy osztály, és nagyon sokan dolgoznak rajta. Ennek ellenére unatkozó embert nem nagyon lehetett látni, mindenki folyamatosan tett-vett.

Két beavatkozás között az egyik titkárnő átkísért a „helyemre”. A kutatóknak ugyanis egy külön épületük van. 5 emelet, nem kicsi alapterülettel, és az egész csak kutatásra. Innen elég jó séta az IR részleg, de úgy tűnik itt ezt gyakran megteszik, többeket láttam a kutató irodából napközben a betegek/orvosok körül. Mivel a számítógépes rendszerhez délután 4-ig nem volt hozzáférésem, így csak megnéztem a leendő asztalomat, aztán visszamentem az angioba.

Nap végére megérkezett végre a hozzáférés, 4 és 5 között próbáltam átlátni, mit is rejt az intranet, de azt hiszem erre még kell egy pár nap…

Mivel végre van lakás, sőt gáz is, így Orsi ma először tudott újra sütni. Jól tette:) Helyi alapanyagokból is egészen hazaias ízeket lehet kihozni.

Úgy tűnik a gyerekek túltették magukat a jetlag-en, itt 21:45 van, Laura még nagyban énekel.

Alábbi térképen a munkahelyem, az ikon a kutatói épületre mutat:

[osm_map_v3 map_center= „28.0656,-82.4214″ zoom=”15.82232741900907″ width=”95%” height=”450″ map_border=”thin solid ” post_markers=”1″ type=”” control=”scaleline” ]