utazás – Tampa

2021.03.07.2021.03.07.

Újra itthon*

*: illetve karanténban.

Szerdán délután időben elindultunk a repülőtérre, mivel nem sikerült becheckolni előre. A reptérre induláskor a telefonom bootloopba került (meghalt) és azóta sem sikerült feltámasztani. Bocsánat mindenkitől akinek így nem szóltam, működő telefon nélkül kicsit meg vagyok lőve. Szóval időben kiértünk a reptérre és még egy utolsó átpakolás után becheckoltunk és feladtuk a csomagokat.

Dreamliner a nem túl spotterbarát MIA reptéren.

A hazaút az odafeléhez hasonlóan Turkish Airlines-al volt, ráadásul a madarunkat 777-esről Dreamliner-re (787) cserélték. Ezzel viszont sajnos minden pozitívumot elmondtam az útról. Mindkét járat rettenetesen tele volt (MIA-IST ~90%, IST-BUD ~95%), még a járvány előtt is üresebb gépekkel repültünk. Nyilván mind essential & business travel… Szóval 4-en 3 széken viszonylag hosszúnak tűnt az amúgy jól időzített és megtervezett út.

Budapesten kb 1 óra volt a repülőgép->autó időtartam köszönhetően elsősorban a karantén-intézkedésnek. Mellettünk épp amerikai rokonlátogatásból és Sharm el Sheikhből érkeztek vissza honfitársaink. „Essential”. „Business”… Aztán csodálkozunk, hogy terjed ez a szar… Innen még kb 2,5 óra autózás és meg is érkeztünk a karanténunk helyszínére.

Végülis jól elvagyunk, van kemence és egy új játszó is a kertben.

A rendőrségnek naponta selfie-zünk a HKR-ben (házi karantén rendszerben), ha minden igaz péntek éjfélkor (tehát praktikusan szombaton) szabadulunk.

A tampai kaland ezzel véget ért, több bejegyzést nem tervezek ide. Esetleg még egy befut majd, ha minden folyamatban lévő projektet sikerült lezárni, legyen annak is nyoma.

András

2021.03.03.2021.03.03.

(no) check in @ Miami

Az utolsó hetek/napok a várakozásoknak megfelelően nagyon sűrűek lettek. Azért szerencsére pénteken belefért egy jó utolsó strand.

Vasárnap béreltem egy költöztető kamiont, szép nagy darab volt.

Hétfőn eladtam az autót, ami sajnos az utolsó hetekben köhécselt ezzel jelentősen limitálva mobilitási kat.

Este pedig béreltem egy hatalmas minivant amibe aztán cuccostul bőven befértünk.

Kedden hosszas pakolás után végül délutánra állt össze minden az indulására.

Egy búcsú selfie az egy évig otthonul szolgáló lakással:

Majd jópár óra autókázás után este 10 körül végül megérkeztünk Miamiba.

Holnap (ma) este 10 körül száll fel a gép, addig még rendezgetjük a csomagokat és remélhetőleg az Atlanti óceánt is megnézzük közelről.

Ja és a no check in: mivel össze vissza pakolták a repülő jegyünket most nem lehet becheckolni, mivel Nóri két éves kora ellenére is infant jeggyel utazik. Ezt a rendszer már nem bírja…

Andris

2021.02.13.

Utolsó hetek

Szörnyen gyorsan fogynak a hátra lévő napjaink Tampában. Nem is unatkozunk, nagyon sok tennivaló/látnivaló vár ránk.

Jártunk például újra az állatkertben (a jegy viszonylag drága, de egy évig korlátlanul vissza lehet menni). A rájasimogatás az egyik sikerprogram.

Egyik nap Orsinak volt online PhD kurzusa, a gyerekekkel a Hillsborough River State Parkba mentünk.

„Messze hív a Hillsborough, érzem messze hív a Hillsborough… taszít és vonz, messze hív a Hillsborough…” Biztos Pocahontas is így gondolta 🙂

Közben ide visszajött a nyár, 25-29 Celsius fok, rendszeres eső, de nem frissít, csak párásít. Teljes nyár flashback.

A víz viszont még nem elég meleg.

És végül egy vicces (?) példa a 2020-ban szocializálódott gyerekről:

Lázmérés a játék vonalkód olvasóval. So much ~~2020~~ 2021.

Közben 3 cikkünk elbírálás alatt (és még 2x ennyi előkészítésben), remélem elfogadják őket.

2020.12.17.2020.12.17.

Lemaradtunk

Mindjárt karácsony, ide meg nem írtunk már mióta… Pedig történt ez-az.

Megérkeztek öcsémék (2 felnőtt, 2 gyertek), egy autópálya kihajthatónyira laknak. A gyerekek nagyon élvezik hogy együtt lehetnek.

Láttunk sok aligátort.

Ő még fiatal, a világos keresztbe csíkokról lehet tudni.

Jártunk Sarasotaban botanikus kertben.

Tegnap olyan jó idő volt újra, hogy bemerészkedtünk a medencébe.

A háttérben a karácsonyi fényeket szerelték már…

És a munka is halad, de erről majd később.

2020.11.07.2020.11.07.

Sunset beach és Shell key

Előző hétvégén volt nálunk az óraátállítás (egy héttel az otthoni után), amitől most itt is jó korán sötétedik. Ezt kihasználva vasárnap egyenest a „Sun coast”-ra, azon belül is a Sunset Beach-re mentünk naplementét nézni.

Shell-key pedig ugyan ennek a partszakasznak az egyik délebbre fekvő darabja, ami csak hajóval közelíthető meg. Nevének megfelelően tényleg sok szép kagylót találtunk, „alig” egy vödörnyivel tértünk haza.

Tanulságos út volt: megtudtuk, hogy 20 perc hajókázást még éppen kibírunk a gyerekekkel, de sokkal hosszabbat már nem vállalnánk.

2020.10.14.2020.10.14.

Kirándulás

Előző hétvégéből két nap szabadsággal hosszúhétvégét varázsoltunk és pénteken reggel útnak indultunk észak felé.

Első megálló az Ichetucknee park volt, ahol 9 nevesített forrás található kis területen belül. Kár lenne szavakba önteni, itt vannak a képek:

Innen Annához mentünk, aki nemrég kezdte meg Floridában a rezidensképzést. Nem sok szabadideje van, de szerencsére szakított ránk belőle és tudtunk egy jót strandolni.

Bal-elöl valaki folyton szökött a fotó elől…

A lányok azóta is kérdezgetik, hogy mikor találkozunk újra vele:)

Következő állomás St. Augustine volt, ami az első nyilvántartott amerikai település. Rá kellett jönnünk, hogy a kisgyerekes városnézés COVID-19 idején továbbra sem a mi műfajunk, de amúgy szép kis városka.

Az Egyesült Államok legrégebbi iskolaépülete.

Dél felé tovább haladva Daytona Beach-ig mentünk. Végeláthatatlan homokos tengerpart, amire autóval is fel lehet hajtani (mármint egészen a homokba, annyira kemény). Fotóztunk, futottam, a gyerekek élvezték és szép volt a napfelkelte is.

Napfelkelte Daytona Beachen. Állítólag már-már giccses.

Végül hétfőn a Kennedy Space Centert néztük meg Cape Canaveralban. Sajnos a COVID miatt csak kb 40-50%-on üzemel, nincsenek buszos túrák a hangárokhoz, kilövőállomásokhoz és a híres „experience”-ek jelentős része is zárva van. Vígaszdíjként egyszer visszamehetünk ugyan ezzel a jeggyel 2021-ben, amikor már elvileg újra teljes üzem lesz (azt majd meglátjuk…). Mozi ide, Atlantis űrsikló oda, a legnagyobb sikere a játszótérnek volt – itt is.

Hétfőn este kb 650 mérfölddel magunk mögött visszaértünk Tampába. Jó kis kör volt.

2020.10.03.2020.10.03.

Itt a tél!

Beköszöntött a „hideg”. Azért megfagyni nem fogunk, napközben továbbra is elég meleg van, de éjszaka már rendes lehűlés érkezik és a páratartalom is ~~csökkent~~ normalizálódott. Egész élhető idő kezd lenni, szóval elkezdtünk újra kijárkálni.

De előbb egy kis munka: csütörtökön-pénteken volt a SIO (Society of Interventional Oncology) „Y90 MasterClass” rendezvénye, amire sikerült scholarship-et szerezni, így részt tudtam venni rajta. Két napon keresztül folyamatosan színvonalas előadások voltak radioembolizáció témában. Nagyon jó volt, de épp ezért nagyon fárasztó is.

A héten egyszer jártunk Pass-a-grill nevű strandon, kivételesen csak 25 fok körüli hőmérséklet és viszonylag erős szél mellett. Nem igazi fürdős idő (azért azt is kipróbáltuk), de nagyon jó volt a szinte üres strandon és környékén sétálni. A parton volt aki ezt a hőmérsékletet már csak vastag polár pulcsiban bírta.

Szombaton a Honasassa folyó melletti parkot látogattuk meg. Itt egy kisebb állatkert is található, valamint többek között ebben a folyóban húzódnak meg a manatee-k télen. Most csak 1-1 „kiállított darab” volt, majd november környékén jönnek vissza.

Délután autóztunk még egyet a Cristal River torkolatánál, aztán egy Tampa melletti farmra mentünk állatokat nézni/simogatni. A gyerekek teljesen odavoltak tőle. Haloween a mi fogalmaink szerint még odébb van, de már mindenhol ilyen témájú díszlet látható, sőt, biztos ami biztos már megjelentek a karácsonyi dekorációk is.

2020.08.19.2020.08.19.

6 hónap

Pont ennek a bejegyzésnek a publikálásakor lesz 6 hónapja, hogy felszálltunk Budapesten a repülővel. Szinte hihetetlen mennyi minden megváltozott ez alatt a 6 hónap alatt és ennek csak apró szelete hogy elköltöztünk egy kontinenssel odébb.

Ki gondolta volna február közepén, hogy…
… augusztusig összesen 2-3 hetet töltök a kórházban – pedig nem lettem munkanélküli,
… ~450 km-t sikerül lefutni,
… szinte egy új baráttal sem gazdagodunk ilyen hosszú idő alatt,
… egyetlen látogatónk sem érkezik – pedig elég sokan készültek,
… Nóri első szavai között lesz a „maszk” – amit rövidebb ideig néha meg is tűr magán,
… idejövünk felfedezni Amerikát és Tampát is alig hagyjuk el, a Floridán kívüli dolgok pedig távolabbinak tűnnek mint korábban Amerika Európából nézve.

Jelenleg úgy tűnik, kb még egyszer ennyi időnk van itt hátra. Az előző 6 hónap tükrében nem merek merészeket tervezni. Legyen meg a munka (kötelező dolgok 2/3 – 3/4 részben már megvannak, a publikációk is alakulnak lassan), ha pedig végre felszabadulunk valamennyire akkor legalább Floridát jó lenne körbeautózni. Kivételesen alá fogjuk tervezni a programot és ha több jön össze akkor örülünk neki.

Egy transzkontinentális költözés azt hiszem mindig izgalmas. Azért az „izgalmasat” eredetileg nem pont így képzeltük. Az Egyesült Államok közelmúltjának a legzűrösebb évébe csöppentünk, és akkor a választások még hátra is vannak… Ettől még sok értékes tapasztalattal gazdagod(t)unk, csak épp nem olyan téren amivel számoltunk. Ezzel 2020-ban biztos nem vagyunk egyedül.

Kíváncsian várjuk a következő 6 hónapot!

2020.07.30.2020.07.30.

Orsi születésnap

27-én szabadságot vettem ki (itt: PTO – paid time off), így lett egy hosszabb hétvégénk. Persze hétvégén a tömeg miatt nem lehet különösebben mászkálni, tehát a program java hétfőre maradt: a Fort de Soto parkba látogattunk el (újra).

Ez egy U/L alakú sziget St.Petersburgtól délre, amire a Spanyol-Amerikai háború során húztak fel masszív erődöt. Mára nemzeti parkot alakítottak ki belőle. Amerikára jellemző, hogy nem belépőt kell fizetni, hanem parkolási díjat. Gyalog/biciklivel ingyen be lehet menni, ha eljutsz oda. Először is játszótéren indítottunk, a hajónak nagy sikere volt.

A sziget tenger felé néző oldala gyakorlatilag végig fehér homokos tengerpart, kb 7 mérföld hosszan. Elég jó, social distancing szinte garantált.

A délelőttöt strandolással töltöttük ki, a gyerekek örömére a dűnék között felgyűlt a víz, alig hullámzik és nagyon (NAGYON) meleg lett.

Kora délután alvásidőben kihoztuk a babakocsit és futottunk egy kört, alaposan dokumentáltuk is.

https://sports-tracker.com/workout/biboka/5f1f1d250ffe34286d5cc8ee

És végül a szülinapos a „mutasd meg hány éves vagy” táblánál:

2020.05.31.2020.05.31.

Ma tényleg fellőtték!

Ismét felkerekedtünk, habár az időjárás-előrejelzés mára sem sok jóval kecsegtetett. „B” terként felmerült, hogy a környéken alszunk valahol, ha vasárnapra tolnák a kilövést vagy nem tudnánk hazajutni szombaton, de erre végül nem volt szükség.

10.45 körül érkezhettünk Cocoa beach-re és már igen sok autó próbált parkolóhelyet keresni, szabályos dugó alakult ki. Egy gyors vásárlós kör után tértünk vissza az autóhoz, a parkolóban pont akkor (11.30 körül) tették ki a „betellt” táblát. Innen még 4 óra volt a kilövésig.

A hullámok most is nagyok voltak (gyerekek nem igazán szeretik), így viszonylag eseménytelenül telt a várakozás. Kb T-70 körül aztán kaptunk egy jó esőt a nyakunkba, de ez most a szerdaival ellentétben több eső, kevesebb szél volt.

Az egyik viszonylag déli kilövőállás – nem innen indították most a rakétát.

Szerencsére T-40 körül aztán gyorsan tisztulni kezdett az idő, és végül valóban el tudták indítani.

Itt tűnt fel először a ~~horiz…~~ sátor felett a rakéta

… és kb eddig tudtuk követni, utána eltűnt a felhők között.

A parton a kilövés +/-10 percben volt csak zavaró a tömeg, amúgy egész jól eloszlott a nép. A fellövés előtt hangosan visszaszámoltak, volt aki már percekkel korábban rendszeresen jelentett, hogy „T-” mennyinél tartunk. Amikor a rakétát lehetett látni örömujjongás tört ki, sokan „U.S.A.”-t skandáltak. A hangja percekkel később ért oda, de még úgy is jó hangos volt. Különleges élmény volt, az biztos!

Hazafelé most „csak” 3 órát jöttünk. Azért egy hét alatt kétszer ez a kör már fárasztó volt.

A sikeres napot kicsit beárnyékolja, hogy lassan Amerika-szerte zavargások folynak egy minneapolisi rendőri túlkapás miatt és a Tampa Bay Area sem kivétel: utakat zártak le, boltokat fosztogatnak, benzinkutakat gyújtogatnak, stb. Reméljük hamar vége lesz, addig is fokozott óvatosság kell, mert itt tényleg mindenki fegyverrel rohangál („normális” időkben is).