



tengeren túli kalandok
az itteni világról



Rég írtunk, de ez szerencsére azért van, mert igazából semmi sem változott.
Először is boldog A NyÁK napját:

Legnagyobb mérföldkő erről a hétről az RSNA absztrakt beküldése volt. Az angio-CT-ben használt prosztata-embolizációs munkamenetről adtunk be absztraktot előadásra. Remélem elfogadják. Készülőben ugyan ebben a témakörben egy esetbemutatás is, illetve most már a Y90-val is foglalkozni kell, mert a PAE-hoz képest lemaradt.
Közben részt veszek egy „hogyan írjunk cikket” tanfolyamon, amin hetente videokonferencián keresztül beszélünk át 1-1 részt és javítjuk ki. Az „editoral department”-ben dolgozó egyik (többek között angol tanár) kolléga tartja. Nekem elég hasznos.
Tegnap már meguntam a február óta növő fejszőrzetet, és végre megjött a rendelt hajnyíró is. After-before kép:

A szabadidőt továbbra is futással és a környéken sétálással ütjük el. Néhány kép a kedvenc állataimról:




A futásoknak szerintem külön oldalt csinálok lassan, addig is itt a múlt hét és az aktuális hét:
[osm_map_v3 map_center=”28.1120,-82.3834″ zoom=”13″ width=”100%” height=”450″ file_list=”https://tampa.biboka.net/wp-content/uploads/2020/05/4_20_20.gpx,https://tampa.biboka.net/wp-content/uploads/2020/05/4_22_20.gpx,https://tampa.biboka.net/wp-content/uploads/2020/05/4_25_20.gpx” file_color_list=”#ff0000,#0000ff,#00ff00″ file_title=”hétfő,szerda,szombat”]
[osm_map_v3 map_center=”28.1069,-82.3856″ zoom=”14″ width=”100%” height=”450″ file_list=”https://tampa.biboka.net/wp-content/uploads/2020/05/4_27_20.gpx,https://tampa.biboka.net/wp-content/uploads/2020/05/4_29_20.gpx,https://tampa.biboka.net/wp-content/uploads/2020/05/5_1_20.gpx” file_color_list=”#ff0000,#0000ff,#00ff00″ file_title=”hétfő,szerda,szombat”]



Kommentár nélkül:


Kezdem úgy érezni magam, mint Laura születése előtt a kórházban: kedvesen és igen gyakran érdeklődnek hogylétem felől, jól vagyok, de nem igen történik semmi említésre méltó. Most újra be vagyunk zárva, remélhetőleg újra feleslegesen és közben nem történik semmi. Nehéz megmondani, milyen nap is van.


Mint ez a fentebb belógó bevásárlókocsiból is látszik, mindent lehet kapni. Kivéve zsepi, papírtörlő, WC-papír és társaik. Lehet épp itt volt az ideje tovább zöldíteni a háztartást. A szarítógép úgyis eszi a ruhákat. A kiürült törlőkendős dobozba a lyukadó zoknik kerültek, papírtörlő helyett most evvel takarítunk.
Apropó, környezetvédelem. Konkrétan nem nagyon tudom elmagyarázni, hogy a nagy ikeás csöveszacsimon belül nem kell minden egyes terméket külön nejlon zacskóba bepakolni.
Végre kaptam kenyér- és teljes kiőrlesű lisztet is, és megszűntek a mennyiségi korlátozások. Azaz, a lelkes idős pénztáros néni az egyik csomag tojást elvette, mert szerinte abból még mindig csak egyet lehet vinni. A kocsiba pakolás után rögtön mentem vissza egy új körrel a második doboz tojásért. Ugye, hogy hasznos a maszk? 🙂
A gyerekekkel minden rendben. Laura igazi digitális bennszülöttként ijesztő ügyességgel kezeli az okostelefont. Továbbra is hercegnő korszakát éli, kizárólag „táncos” ruhát hajlandó hordani. Sokat kérdez, minden IS érdekli és még mindig gyilkos a dumája.
Nóri is egyre ügyesebb. Bármire felmászik, és minden okos dolgot elles a nővérétől. Aktív szókincse napról napra bővül. („Apa, apaaa! Nói csí(n)os” – mutat a csillogós ruhájára.) Akarata is egyre határozottabb. Ha nem értjük meg komplex gondolatait, netán másik cipőt adok rá, mint amit kigondolt, esetleg más ételt teszek elé, mint amit fogyasztani kíván… Nos, az igen hangos reklámálást vált ki.

Vagy változatlan státusz…?;)
Jacksonville-ben elkezdtek enyhíteni a szabályokon, már rekreációs célból látogathatóak a strandok, korlátozott nyitvatartási időben. Napozni, gyülekezni, nem szabad(na). Egyetlen bibi, hogy amikor a hatóságok kimentek „megnyitni” a strandot, már tömeget találtak ott. Úgy tűnik, itt semmiből sem tanulnak. Oké, Jacksonville környéke „viszonylag” megkímélt, de akkor is, elvileg state-wide safer-at-home order van. Kicsit tartok tőle, hogy ez nem segít a járvány hatékony kezelésében, főleg úgy hogy itt még a platót sem értük el. A mi környékünkön amúgy viszonylag jól tartják, tényleg hordanak maszkot, stb.
Ja, maszhordás: eddig alig volt 1-1 emberen, most a CDC (amerikai fertőző betegségek hivatala) ajánlottá tette a viseletét, hirtelen kb. mindenkin lett. Nagyon durva hogy így követik az utasításokat, még akkor is, amikor amúgy nyilvánvalóan hülyeséget mond (pl nagyon sokáig a belföldi utazás nem számított rizikósnak – meg is lett az eredménye).
A szekér jól megy, már 3x voltunk vele futni, egyszer sétálni.

Itt nem munkaszüneti nap. A „hagyományos” ünnepek közül talán csak a karácsony az, abból is csak december 25. Jó, még január 1 is. Ezeken kívül van még 6 nap (függetlenség napja, hálaadás, stb) ami központi ünnep, ezért a kiadott 26,5 nap szabadságból ezekre levonnak összesen 8-at, a maradék 18,5 a szabadon beosztható (nem tudom, azt a 0,5-öt hogyan értik pontosan).
Szóval Húsvét hétfőn dolgoztam. A lányok azért kaptak egy pár csepp frissítőt és ezúton is küldök minden Hölgynek egy Virtuális Vödör Vizet a nyakába!
Ma kipróbáltuk a legújabb szerzeményt, a dupla-futós-babakocsit:

Használtan szereztük csütörtökön, egy kis szerelés-tisztítás (erről később) után ma tudott szolgálatba állni. A gyerekek teljesen rápörögtek:

És egy egész jó futás lett a vége:
[osm_map_v3 map_center=”28.1195,-82.3838″ zoom=”14″ width=”100%” height=”450″ file_list=”https://tampa.biboka.net/wp-content/uploads/2020/04/4_13_20.gpx” file_color_list=”#ff0000″ file_title=”4_13_20.gpx”]
Orsi sütött estére kalácsot (még pont belefértünk a Húsvétba, nem?), de arról most nincs kép, mert túl jó lett:)
A megúnhatatlan fotótéma. Persze amikor viszek tükörreflexes gépet mindig elbújnak, de most viszonylag szerencsém volt:

A környékbeli éttermek hetek óta csak elvitelre vagy házhozszállításra dolgoznak. Amikor csak lehet próbálunk főzni, többnyire jobb/olcsóbb étel rakható úgy össze, azonban két ilyen Tündér mellett ez sajnos nem mindig jön össze.

Vészmegoldásnak itt is az ételrendelés merül fel. A kínálat elég széles, viszont a minőségskála is, ezért inkább a régi kontinens menüit kínáló éttermek kínálatából szemezgettünk.
Az árak helyi viszonylatban tűrhetőek, 9-15 dollár körül van egy normális főétel (körettel), a kicsik még nem fogyasztanak olyan sokat, így általában 2-vel beérjük.
Az elmélet eddig szép és jó, a gyakorlat annál rosszabbul indult.
Első rendelés: egy közeli olasz-kínai-amerikai-kitudjamégmilyen heylről rendeltünk csirkés-halas falatkákat salátával, sültkrumplival. A gyerekeknek még egy csirke nugets-es menüt dobtunk hozzá. A tervezett 30-40 perces kiszállításból bő egy óra lett, a futár alig talált ide (500 m-re van az étterem, ingyenes a kiszállítás). Amikor végre megtalált, rendben átadta a csomagot majd elviharzott. Egyből észrevettük, hogy a rendelés nem stimmel több ponton sem: főételből sem pontosan azt sikerült kihozni amit rendeltünk, a gyerekmenü helyett pedig egy pizza jött. Futár telefonon tagad, neki ezt adták erre a címre. Az éhség persze felülírta a dolgokat, gyorsan megettük, ez van.
Második rendelés: véletlenül egy nappal előre rendeltem meg az ételt az egyik helyi német étteremből, amiről több jó véleményt is hallottunk. Az apró malőr után másnap már nagyon vártuk az előző napra tervezett ételt. Épp a gyerekekkel sétáltam, amikor hívnak, hogy ez-az nincs, jöhet-e más helyette. Megbeszéltük, most legalább felhívtak, oké. 2 perc múlva újra csörög a telefon, hogy bizony az étterem elérhetetlen, le kell mondaniuk a megrendelést. ‘nyád.
Felmerült, hogy a kiszállító-kereskedő cég lehet a ludas, így pár nappal később újra próbálkoztam a német étteremnél: nekem elsőre felvették, simán ment a rendelés (minden volt nekik), és 30 perc múlva fel is lehetett venni. Tud ez működni.
Ma egy görög kisétteremből hoztunk el, azzal is minden rendben volt.
Szóval tud ez működni, csak még meg kell szokni.
Sok újdonságról nem tudunk beszámolni, bár azt hiszem ez egy járvány közepén inkább jó hír. Andris továbbra is sokat dolgozik, csak fizikailag most itthon van. Futni, gyereket futtatni és boltba megyünk ki, az utóbbit igyekszünk minimalizálni. Életképek:






