Kategória: biboka

Ide is elért a vírus-őrület. Olaszországból importáltuk, egy 20 éves lány hozta be, aki azóta karanténban van. Amúgy pánik egyáltalán nincs, a környező boltok polcai tele (a legközelebbi Walmart + Publix polcain is annyi kalória van, hogy a fél USA-nak elég lenne hosszú időre).

A Moffitt-ban egyedül azon aggódnak, hogy oda épületen belülre ne jusson be, mivel sok az idős/elesett beteg. Kaptunk is köremailt, hogy az USA hatóságai által utazásra nem javasolt országokba (jelenleg: Kína, Olaszország, Irán, Dél-Korea, Japán) üzleti útra nem mehetünk, és nagyon kérnek, hogy nyaralni se.  És persze mossunk kezet rendesen.

Nem ennyire jó ahelyzet az ország átellenes felében. Seattleben 10 halott van már és számos fertőzött. A március végére pont oda tervezett nagy intervenciós radiológiai konferenciát (Society of Interventional Radiology – SIR 2020) a mai napon le is mondták, ami a kollégákat igen kellemetlenül érintette, mert többségében már lefoglalt repülőjeggyel, szállással rendelkeztek. Ugyanitt Bélának ítélték az „Abstract of the year” címet, amit így szintén nem tud bemutatni. Reméljük később/máshol megtartják majd. Az ECR-hez képest még azt lehet mondani, hogy egészen időben kitalálták (ECR: Európai Radiológus Társaság konferenciája Bécsben, kb 20e résztvevő, 1,5 héttel előtte tolták elkésőbbi időpontra).

Ma igényeltem Social Security Numbert (kb. helyi TAJ kártya, amit egészségügyi azonosításon kívül mindenre használnak), elvileg két héten belül postázzák. Azzal egyszerűbb az elét, az ilyet átvilágítások, mint ami miatt a munkakezdés is csúszott, gyorsabban végig szoktak menni vele.

Minden kezdet nehéz, és ez itt is igez. Főleg, hogy meg lett zavarva a rendszer azzal, hogy a kezdés el lett tolva egy nappal, és így (egyelőre) kimaradtam az „orientation day”-ből.

Reggel Bélával együtt mentünk be. A badge-et második próbálkozásra sikerült felvenni a portáról.

Utána a körbementünk az osztályon (legalábbis egy részén). Elég nagy osztály, és nagyon sokan dolgoznak rajta. Ennek ellenére unatkozó embert nem nagyon lehetett látni, mindenki folyamatosan tett-vett.

Két beavatkozás között az egyik titkárnő átkísért a „helyemre”. A kutatóknak ugyanis egy külön épületük van. 5 emelet, nem kicsi alapterülettel, és az egész csak kutatásra. Innen elég jó séta az IR részleg, de úgy tűnik itt ezt gyakran megteszik, többeket láttam a kutató irodából napközben a betegek/orvosok körül. Mivel a számítógépes rendszerhez délután 4-ig nem volt hozzáférésem, így csak megnéztem a leendő asztalomat, aztán visszamentem az angioba.

Nap végére megérkezett végre a hozzáférés, 4 és 5 között próbáltam átlátni, mit is rejt az intranet, de azt hiszem erre még kell egy pár nap…

Mivel végre van lakás, sőt gáz is, így Orsi ma először tudott újra sütni. Jól tette:) Helyi alapanyagokból is egészen hazaias ízeket lehet kihozni.

Úgy tűnik a gyerekek túltették magukat a jetlag-en, itt 21:45 van, Laura még nagyban énekel.

Alábbi térképen a munkahelyem, az ikon a kutatói épületre mutat:

[osm_map_v3 map_center= „28.0656,-82.4214″ zoom=”15.82232741900907″ width=”95%” height=”450″ map_border=”thin solid ” post_markers=”1″ type=”” control=”scaleline” ]

Van bankszámla.

Van gáz.

Holnaptól dolgozom.

Az extra hotelben töltött éjszaka után reggel első dolgom volt a villany szerződés elintézése. Tegnap azt mondta a telefonos ügyfélszolgálat, hogy el kell nekik faxolni(!) az útlevelet. Erre még a FedEx-ben is pislogtak (kb már csak ott van fax), kedvesen csináltak egy fénymásolatot róla, de elfaxolni nem tudták. Reggel értelmesebb ügyintéző küldött egy linket, azon már fel tudtam tölteni, pár órával később volt ügyfél azonosítóm.

És a szálláshoz kb már csak ez hiányzott, némi huzavona után 11 körül végre megkaptuk a kulcsokat.

Nagy kő esett le a szívünkről, végülis így sikerült még munka előtt beköltözni. Így néz ki a lakás még teljesen üresen.

Szerencsére Béláék már összeszedtek nekünk csomó hasznos bútordarabot (köszi ezúton is!), amit feleségével, Mariannal gyorsan át is hordtunk. Két nagyobb darabhoz egy haverjuk Ford F150-ese is jól jött, így van egy ágyunk és egy nagyobb szekrényünk is. Sok egyéb hasznos tanáccsal is el lettünk látva, hogy a maradék beszerzendő berendezést merre felé keressük.

Végül egy gyors Publix (helyi élelmiszer/mindenes üzlet) körrel zártuk a napot, hogy a legfontosabbakat be tudjuk szerezni.

Aztán délután 4 körül jött a hoppá: nem tudok hétfőn kezdeni, mert nem végeztek a „clearance”-emmel. A hirtelen pánik után gyorsan beszéltem a Moffittos ügyintézővel, így kiderült, hogy a munkához kötelező kormányzati átvilágítás tart valamiért tovább mint szokott (azt ellenőrzik, hogy bűnöző vagyok-e, hehe), enélkül viszont nem lehet dolgozni. Következő „orientation day” két hét múlva. Király.

Végül (szerintem Bélának) sikerült kialkudni, hogy ha kész az átvilágítás, akkor másnap elkezdhetek dolgozni, aztán majd elmegyek a március 16-i orientációs napra. Így már picit jobb a helyzet. Még bízom a keddi munkakezdésben, de ez a péntek délutáni felfordulás nem hiányzott. Nem kímélik az ember idegeit.