Egy természetvédelmi területen errefelé végülis érthető tábla.
De elég vicces egy lakópark közepén 😀
Amúgy status idem, lakást és autót vadászunk.
Alligator
Helyben vagyunk
A mai program lényegében csak annyi volt, hogy jussunk át Miamiból Tampába. Ez egy kb 4 órás autóút, szinte végig autópályán. Végül egy 1 órás megállóval, összesen 5 óra alatt sikerült teljesíteni.
Nehezítésképp a gyerekek a jetlag miatt hajnali fél 4-kor keltek, de hát innen szép nyerni.
A mostani szállást a Moffitt foglalta, ez már Tampában, a leendő munkahelytől kb 10 perc autózásnyira van, amúgy békés, parkos környezetben.
Este egy gyors vendégségre máris hivatalosak voltunk Béláékhoz, ami a gyerekek (érthető) nyűgössége miatt nem volt túl hosszú.
Holnap elsősorban lakásnézéssel, esetleg autónézéssel folytatjuk.
Hello Miami!
Megérkeztünk Miamiba. Az IST-MIA szakaszt nehéz szépíteni, 13 óra az 13 óra. De nem fulladt botrányba a gyerekek miatt, szóval végülis siker. Sokat segített, hogy félig üres volt a repülő.
Autóbérlés, első esti szállás megvan, most akkor alkalmazkodunk a helyi időzónához.
Utolsó munkanap
„viszlát (egy évre) és kösz a halakat”
Repülünk!
Legalábbis megvan a repjegy.
A menetrend:
FEB19 BUD – IST (9.20am-1.25pm) TK1036
FEB19 IST – MIA (3.10pm-8.10pm) TK77
A visszautat megvettem random decemberi dátumra, mert a rendszer nem igen tudta feldolgozni, hogy Nóri odafelé csecsmő (0-24hó), visszafelé gyerek (2-11év). Majd átfoglalom.
Terv szerint Miamiban autóbérlés, egy éjszaka alvás, aztán irány Tampa!
És végül egy fancy visszaszámláló az indulásig:
[wpcdt-countdown id=”48″]
Visa: OK
Ma reggel megvolt az „interjú” a nagykövetségen. Finoman fogalmazva nem voltunk magányosak, ahhoz képest, hogy milyen távolra tudtunk csak időpontot foglalni, ez meglepett.
Belépés előtt a fagyos Szabadság téren kellett várakozni, majd egyesével hívták be a sorban állókat. Mint kiderült az időpont tájékoztató jellegű, amúgy kb egyáltalán nem vették figyelembe. A belépés kapcsán *minden* elektronikai eszközt (még az okoskarkötőket is) le kellett adni, kb reptéri átvilágítás után lehetett bejutni.
Ablakról-ablakra kellett haladni, először leadni a megfelelő papírokat, útleveleket. következő ablaknál ujjlenyomat-vétel. Harmadiknál kérdeztek párat, majd közölte az ott lévő, derűs kevdű úriember, hogy akkor megvan a vízum, jövő héten át lehet venni az útlevelet. Szóval akkor ez volt az „interjú”.
Egyértelműen nagyobb feneket kerítettek a dolognak, mint amennyire bonyolult volt, az igazi szűrő talán az a végtelen mennyiségű űrlap kitöltése, amivel idáig el lehet jutni.
Na megyek repülőjegyet nézni.
Interjúra várva…
Addig is, amíg várunk az interjúra…
Egy kis hó a hőség előtt.
Vízum update vol2
Tegnap (január 13, hétfő) befutott a FedEx a múlt héten csütörtökön feladott levéllel. Egész jó időt futottak.
Ezt kaptam:
Kibontva megtaláltam benne a kitöltött DS-2019 jelzésű űrlapot, ami a további vízumügyintézéshez szükséges, valamint egy kis extrát:
Ezen kívül a korábban PDF formátumban már beszerzett „Living and Surviving in Tampa” c. dokumentumot is megkaptam kinyomtatva:
A konzulátus honlapja alapján az aktuális várakozási idő ugyan 7 naptári nap, de a következő időpont, ahova 4-en be tudtunk jelentkezni az február 6. volt. Kicsit szűkös lesz a repülőjegy vásárlással (legkorábban 6-án) és a legkésőbb 23-ig kiérkezéssel (a március 2-i kezdéshez szükséges), de talán még tartható.
Vízum update
Épp most jött a levél Tinától, hogy feladta a kitöltött DS-2019 űrlapokat FedEx-el, úton vannak Budapestre. Tényleg:
További teendők:
- Be kell fizetni egy valag pénzt, eljárási díj címén (négyünknek összesen bőven 800+ USD)
- Ki kell tölteni a DS-160-as űrlapot (erről később)
- Időpontot kell foglalni a konzulátusra, ahol egy interjún kell részt venni. Alapvetően arról kell meggyőzni őket, hogy márpedig haza akarunk jönni, mert ők csak ettől tartanak (ez a J1/J2 egy nonmigrant vízum).
DS-160: na ennek nem áll olyan jól a szénája, mint a DS-2019-nek, konkrétan nem igazán lehet betölteni a weboldalt:
Majd az oldal alján a Captcha, az lesz vicces:) Azt hiszem ezt kitöltöm ha megjavult…
Ezzel együtt azt hiszem felpörgetjük a „hogy lesz lakásunk?” „hogy lesz autónk?” projekteket, hátha sikerül valamit még itthonról elindítani. A SkyScanner már vagy egy hónapja aktív, ha megvolt az interjú, akkor veszünk repjegyet is.
Izgi:)
Kezdetek
2019 decembere van. Pár napja kiírták a pozíciót, megkaptam az „offer letter”-t, ezzel úgy néz ki már tényleg meglesz: 1 év kutatói ösztöndíj Tampában (Florida, USA), a Moffitt Cancer Center-ben.
Ennek kapcsán itt egy gyors áttekintés, hogy hogyan is jutottunk el idáig:
- 2019.07.30: Először hallok a lehetőségről Dósa Editnek köszönhetően.
- 2019.08.01: Első levélváltás Kis Bélával.
- 2019.08.05 körül először említettem Doros Attilának a lehetőséget – és azonnal támogatott. Ezúton is köszönöm!
- 2019.08.12: Első telefonbeszélgetés.
- 2019.09.06: Személyes találkozás Barcelonában (CIRSE 2019) – ez kap majd egy külön bejegyzést.
- (levelezés, várakozás a bürokráciára, ajánlólevelek begyűjtése – köszi Edit, Attila és Dénes)
- 2019.12.12: Végre hivatalosan is kiírták a pozíciót. Az űrlapot (amerikai szokás szerint jó hosszú…) kb 1 nap alatt sikerült kitölteni. Néhány órán belül jött a pozitív válasz és a levél, amiben hivatalosan is munkát ajánlanak.
- 2019.12.15-én küldtem vissza az offer letter-t, amire 17-én válaszoltak, ezzel indult el a hivatalos ügyintézés.
Itt tartunk most. Még folyik a levelezés, további hosszas űrlapok kitöltése és aláírva visszaküldése, aminek a végén egyszer vízumügyintézés, repülőjegyvásárlás, itthoni dolgok elrendezése és kiköltözés lesz. Addig is kaptam egy „Living and Surviving in Tampa” c. dokumentumot, majd’ 50 oldal, benne minden fontos infó (lakásbérlés, autóvásárlás, bankszámlanyitás, ottani élet, időjárás, stb, stb, stb). Tanulmányozom és amit csak lehet előre elintézek.