*: illetve karanténban.
Szerdán délután időben elindultunk a repülőtérre, mivel nem sikerült becheckolni előre. A reptérre induláskor a telefonom bootloopba került (meghalt) és azóta sem sikerült feltámasztani. Bocsánat mindenkitől akinek így nem szóltam, működő telefon nélkül kicsit meg vagyok lőve. Szóval időben kiértünk a reptérre és még egy utolsó átpakolás után becheckoltunk és feladtuk a csomagokat.
A hazaút az odafeléhez hasonlóan Turkish Airlines-al volt, ráadásul a madarunkat 777-esről Dreamliner-re (787) cserélték. Ezzel viszont sajnos minden pozitívumot elmondtam az útról. Mindkét járat rettenetesen tele volt (MIA-IST ~90%, IST-BUD ~95%), még a járvány előtt is üresebb gépekkel repültünk. Nyilván mind essential & business travel… Szóval 4-en 3 széken viszonylag hosszúnak tűnt az amúgy jól időzített és megtervezett út.
Budapesten kb 1 óra volt a repülőgép->autó időtartam köszönhetően elsősorban a karantén-intézkedésnek. Mellettünk épp amerikai rokonlátogatásból és Sharm el Sheikhből érkeztek vissza honfitársaink. „Essential”. „Business”… Aztán csodálkozunk, hogy terjed ez a szar… Innen még kb 2,5 óra autózás és meg is érkeztünk a karanténunk helyszínére.
Végülis jól elvagyunk, van kemence és egy új játszó is a kertben.
A rendőrségnek naponta selfie-zünk a HKR-ben (házi karantén rendszerben), ha minden igaz péntek éjfélkor (tehát praktikusan szombaton) szabadulunk.
A tampai kaland ezzel véget ért, több bejegyzést nem tervezek ide. Esetleg még egy befut majd, ha minden folyamatban lévő projektet sikerült lezárni, legyen annak is nyoma.
András