Ismét felkerekedtünk, habár az időjárás-előrejelzés mára sem sok jóval kecsegtetett. „B” terként felmerült, hogy a környéken alszunk valahol, ha vasárnapra tolnák a kilövést vagy nem tudnánk hazajutni szombaton, de erre végül nem volt szükség.
10.45 körül érkezhettünk Cocoa beach-re és már igen sok autó próbált parkolóhelyet keresni, szabályos dugó alakult ki. Egy gyors vásárlós kör után tértünk vissza az autóhoz, a parkolóban pont akkor (11.30 körül) tették ki a „betellt” táblát. Innen még 4 óra volt a kilövésig.
A hullámok most is nagyok voltak (gyerekek nem igazán szeretik), így viszonylag eseménytelenül telt a várakozás. Kb T-70 körül aztán kaptunk egy jó esőt a nyakunkba, de ez most a szerdaival ellentétben több eső, kevesebb szél volt.
Szerencsére T-40 körül aztán gyorsan tisztulni kezdett az idő, és végül valóban el tudták indítani.
A parton a kilövés +/-10 percben volt csak zavaró a tömeg, amúgy egész jól eloszlott a nép. A fellövés előtt hangosan visszaszámoltak, volt aki már percekkel korábban rendszeresen jelentett, hogy „T-” mennyinél tartunk. Amikor a rakétát lehetett látni örömujjongás tört ki, sokan „U.S.A.”-t skandáltak. A hangja percekkel később ért oda, de még úgy is jó hangos volt. Különleges élmény volt, az biztos!
Hazafelé most „csak” 3 órát jöttünk. Azért egy hét alatt kétszer ez a kör már fárasztó volt.
A sikeres napot kicsit beárnyékolja, hogy lassan Amerika-szerte zavargások folynak egy minneapolisi rendőri túlkapás miatt és a Tampa Bay Area sem kivétel: utakat zártak le, boltokat fosztogatnak, benzinkutakat gyújtogatnak, stb. Reméljük hamar vége lesz, addig is fokozott óvatosság kell, mert itt tényleg mindenki fegyverrel rohangál („normális” időkben is).