*röviden: de mégsem.
Hosszabb: reggeli után összepakoltuk. Pont beférünk a 2 autóba az összes cuccunkkal. Felkerekedtünk, elmentünk a (reménybeli) lakáshoz. Sajnos a kommunikáció nem az erősségük, érdemes a nyakukra járni. Hétfő óta csütörtökre ígétik a beköltözést, így rögtön ott indítottunk. Kb 2 órát kértek. Elmentünk egy játszótérre. 3 óra múlva Andris visszament. Újabb egy órát kértek. 1,5 óra múlva visszamentünk. A végét már tudjátok… Újabb nap egy hotelben. Holnap ismét megpróbálunk beköltözni.
De legalább találkoztunk Eszter nénivel, a parkőrrel, akit ’56-ban babaként hoztak ki a szülei. Elég nehéz lesz elmagyaráznom Laurának, hogy meg kell tanulnia angolul.