Ma reggel megvolt az „interjú” a nagykövetségen. Finoman fogalmazva nem voltunk magányosak, ahhoz képest, hogy milyen távolra tudtunk csak időpontot foglalni, ez meglepett.
Belépés előtt a fagyos Szabadság téren kellett várakozni, majd egyesével hívták be a sorban állókat. Mint kiderült az időpont tájékoztató jellegű, amúgy kb egyáltalán nem vették figyelembe. A belépés kapcsán *minden* elektronikai eszközt (még az okoskarkötőket is) le kellett adni, kb reptéri átvilágítás után lehetett bejutni.
Ablakról-ablakra kellett haladni, először leadni a megfelelő papírokat, útleveleket. következő ablaknál ujjlenyomat-vétel. Harmadiknál kérdeztek párat, majd közölte az ott lévő, derűs kevdű úriember, hogy akkor megvan a vízum, jövő héten át lehet venni az útlevelet. Szóval akkor ez volt az „interjú”.
Egyértelműen nagyobb feneket kerítettek a dolognak, mint amennyire bonyolult volt, az igazi szűrő talán az a végtelen mennyiségű űrlap kitöltése, amivel idáig el lehet jutni.
Na megyek repülőjegyet nézni.