Bejegyzések

Beküldve:

Újra itthon*

*: illetve karanténban.

Szerdán délután időben elindultunk a repülőtérre, mivel nem sikerült becheckolni előre. A reptérre induláskor a telefonom bootloopba került (meghalt) és azóta sem sikerült feltámasztani. Bocsánat mindenkitől akinek így nem szóltam, működő telefon nélkül kicsit meg vagyok lőve. Szóval időben kiértünk a reptérre és még egy utolsó átpakolás után becheckoltunk és feladtuk a csomagokat.

Volt egy kis cuccunk…
Gumikerekű vonat MIA reptéren.
Dreamliner a nem túl spotterbarát MIA reptéren.

A hazaút az odafeléhez hasonlóan Turkish Airlines-al volt, ráadásul a madarunkat 777-esről Dreamliner-re (787) cserélték. Ezzel viszont sajnos minden pozitívumot elmondtam az útról. Mindkét járat rettenetesen tele volt (MIA-IST ~90%, IST-BUD ~95%), még a járvány előtt is üresebb gépekkel repültünk. Nyilván mind essential & business travel… Szóval 4-en 3 széken viszonylag hosszúnak tűnt az amúgy jól időzített és megtervezett út.

Budapesten kb 1 óra volt a repülőgép->autó időtartam köszönhetően elsősorban a karantén-intézkedésnek. Mellettünk épp amerikai rokonlátogatásból és Sharm el Sheikhből érkeztek vissza honfitársaink. „Essential”. „Business”… Aztán csodálkozunk, hogy terjed ez a szar… Innen még kb 2,5 óra autózás és meg is érkeztünk a karanténunk helyszínére.

Végülis jól elvagyunk, van kemence és egy új játszó is a kertben.

A rendőrségnek naponta selfie-zünk a HKR-ben (házi karantén rendszerben), ha minden igaz péntek éjfélkor (tehát praktikusan szombaton) szabadulunk.

A tampai kaland ezzel véget ért, több bejegyzést nem tervezek ide. Esetleg még egy befut majd, ha minden folyamatban lévő projektet sikerült lezárni, legyen annak is nyoma.

András

Beküldve:

(no) check in @ Miami

Az utolsó hetek/napok a várakozásoknak megfelelően nagyon sűrűek lettek. Azért szerencsére pénteken belefért egy jó utolsó strand.

Vasárnap béreltem egy költöztető kamiont, szép nagy darab volt.

Hétfőn eladtam az autót, ami sajnos az utolsó hetekben köhécselt ezzel jelentősen limitálva mobilitási kat.

Este pedig béreltem egy hatalmas minivant amibe aztán cuccostul bőven befértünk.

Kedden hosszas pakolás után végül délutánra állt össze minden az indulására.

Egy búcsú selfie az egy évig otthonul szolgáló lakással:

Majd jópár óra autókázás után este 10 körül végül megérkeztünk Miamiba.

Holnap (ma) este 10 körül száll fel a gép, addig még rendezgetjük a csomagokat és remélhetőleg az Atlanti óceánt is megnézzük közelről.

Ja és a no check in: mivel össze vissza pakolták a repülő jegyünket most nem lehet becheckolni, mivel Nóri két éves kora ellenére is infant jeggyel utazik. Ezt a rendszer már nem bírja…

Andris

Beküldve:

Utolsó hetek

Szörnyen gyorsan fogynak a hátra lévő napjaink Tampában. Nem is unatkozunk, nagyon sok tennivaló/látnivaló vár ránk.

Jártunk például újra az állatkertben (a jegy viszonylag drága, de egy évig korlátlanul vissza lehet menni). A rájasimogatás az egyik sikerprogram.

Egyik nap Orsinak volt online PhD kurzusa, a gyerekekkel a Hillsborough River State Parkba mentünk.

„Messze hív a Hillsborough, érzem messze hív a Hillsborough… taszít és vonz, messze hív a Hillsborough…” Biztos Pocahontas is így gondolta 🙂

Közben ide visszajött a nyár, 25-29 Celsius fok, rendszeres eső, de nem frissít, csak párásít. Teljes nyár flashback.

Azért máshol nem ilyen jó a helyzet…

A víz viszont még nem elég meleg.

És végül egy vicces (?) példa a 2020-ban szocializálódott gyerekről:

Lázmérés a játék vonalkód olvasóval. So much 2020 2021.

Közben 3 cikkünk elbírálás alatt (és még 2x ennyi előkészítésben), remélem elfogadják őket.

Beküldve:

Superbowl is coming to town

Vasárnap rendezik a Superbowl döntőt, idén Tampában. „The big game” néven emlegetik ezt a sporteseményt: a két nagy amerikaifoci-liga nyertese mérkőzik meg évente, igen nagy szurkolói és médiafigyelem kíséretében. Sok-sok csatlakozó rendezvénnyel és reklámmal zajló, igazi társadalmi esemény.

Sokáig bizonytalan volt, idén pontosan hogyan is lehet majd megtartani ezt a rendezvényt. Végül csökkentett kapacitással, de valódi nézők előtt zajlik majd a meccs.

Tampa és Kansas city csapatai játszanak idén – helló, Zsófi! Avagy ez számunkra azért vicces, mert kedves csoporttársam! (Zsófi) épp Kansas Cityben él átmenetileg itt dolgozó férje mellett, hozzám igen hasonló státuszban.

A környék a járvány ellenére is lázban ég. Minden IS superbowlosra van díszítve. Az egyházi hírlevél hozza a püspök által jóváhagyott közös imát, interjút a csapat hivatalos lelkészével. (Katolikus pap, de vajon van jobb magyar szavunk rá, mint a csapatlelkész?) Az üzletek hetek óta nagy TV-ket, sört és rágcsákat reklámoznak. Minden egyes üzletben (függetlenül az eredeti profiltól) ki van rakva pár piros, Tampa Bay Buccaneers szuvenír… A belváros felhőkarcolóin esténként focis témájú fényjáték. A gyerekek amerikai fociznak a játszóterén. Stb…

Elkezdtem olvasni egy football for dummies cikket. Még 1,5 napom van felkészülni a szabályokból.

Nem mindenki teljesen lelkes
Beküldve:

1 hónap

Pontosan egy hónap múlva szállunk újra repülőre és költözünk haza Magyarországra. Hogy repül az idő! A hátralévő egy hónapban még nagyon sok teendőnk van, egyrészt a munkáimat kell kicsit rendezni, hogy legalább az adatok meglegyenek a későbbi publikáláshoz. Illetve pánikszerűen bejárjuk újra a környéket, legalább a kedvenc helyeinkre jó lenne még egyszer eljutni.

Tegnap megkaptam a második oltást, ez elég rendesen padlóra küldött (hidegrázás, láz, fej- és vállfájás 12-36 órával az oltás után). Úgy tűnik nem placebo volt… Nyilván a legjobbkor, holnapi határidővel kell egy review cikket leadnunk. Nem ez a 24 óra vergődés hiányzott. Remélem legalább hatásos lesz.

A közelmúltban járt nálunk látogatóban Anna, akihez ősszel mi mentünk Jacksonville-be. A gyerekek nagyon élvezték hogy új felnőtt sürgött-forgott körülöttük:)

Ezen kívül januárban nem sok minden történt, mert a review cikk vitte el minden kapacitásomat. Remélem tényleg le tudjuk adni és akkor a Február tartalmasabban telik majd.

Andris

Beküldve:

Hát ez oltás!

Ma magkaptam a COVID-19 vakcinát, abból is a Moderna-félét. 5G-t nem fogom és az MSFT részvények sem tűnnek csábítónak (még?). Február 2-án jön az ismétlő adag.

…és még a kupakot is levették 😀

Délután elugrottunk a helyi állatkertbe, nem nagyobb mint a budapesti, sok tekintetben elég hasonló. A gyerekek nagyon élvezték.

De úgy tűnik nem fáradtak el, mert amikor ezt a posztot írom este 10:15-kor még mind a kettő ébren van…

Közben repül az idő, már nem egészen 2 hónapunk van itt Tampában, több mint 10 hónapja itt vagyunk. Durva. Most amit csak lehet küldünk be a folyóiratokba, egy cikk már elbírálás alatt, kettő közel a beküldéshez és további 3-4 is áll már valahogy. Remélem sikerül ezekből jópárat megjelentetni, de nem számítok rá, hogy ez a maradék két hónapban teljesen lefusson.

Beküldve:

BÚÉK

A szilvesztert itthon, kiscsalásosan töltöttük. Szívesen írnám, hogy békésen-csendesen, de a nyűgösen-hangosan közelebb áll az igazsághoz. A karácsonyról maradt csillagszórókat mentünk csak ki meggyújtani. (Nem voltak alkalmasak beltéri használatra.)

Felváltva azért elszöktünk egy-egy rövidebb futásra délután.

2020-ban 780 km-t futottam (Orsi vagyok, Andris szerintem kicsit többet). Ezzel nagyjából szét is futottam életem első komolyabb futócipőjét. Köszönöm szépen Evetovics-Balla Hankának, hogy megalkotta a Gyerünk, anyukám! mozgalom futóprogramjait. E nélkül minden bizonnyal nehezebb lett volna ez a szokatlan év, és én is sokkal nehezebb lennék. 🙂 A 2021-es tervem futás szempontjából itt a 60as út hídján futni egyet, otthon majd egy Margitsziget kör. Még sosem futottam körbe „a szigetet”.

Az új év első napját helyi szokás szerint strandon töltöttük. Pár napja újra nyári idő van. A tenger azért már kifejezetten hűvös.

Beküldve:

Karácsony

Áldott, boldog karácsonyt kívánunk a gyerekek kedvenc karácsonyi zenéjével. („Anya, meghallgassuk Rapapammt!” )

Laura már hetek óta karácsonyi lázban ég. Itt sokan rögtön haladás után feldíszítik a karácsonyfát, mintegy a téli-adventi dekoráció részeként. Hozzánk azonban a magyar szokásnak megfelelően csak szentestére érkezett meg. Köszönjük Béláéknak az angyalnak nyújtott gyakorlati segítséget!

Sajnos a gyerekek 24-ére lebetegedtek, így a minimális karácsonyi vendégjárás is elmarad, és misére is csak virtuálisan jutottunk el. Vállalható fotót se tudtunk készíteni a kis taknyosakról. (Ezúttal ez szó szerint értendő.) A fánk legalább nagyjából fotogén. A nagy, sárga csillagot Laura kérte a Jézuskától a fa tetejére. (Köszi, IKEA!)

„Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” (Mt 2,2)
Beküldve:

Lemaradtunk

Mindjárt karácsony, ide meg nem írtunk már mióta… Pedig történt ez-az.

Florida-style adventi „koszorú”

Megérkeztek öcsémék (2 felnőtt, 2 gyertek), egy autópálya kihajthatónyira laknak. A gyerekek nagyon élvezik hogy együtt lehetnek.

Unokatestvérek.

Láttunk sok aligátort.

A szomszédunk.
Ő még fiatal, a világos keresztbe csíkokról lehet tudni.

Jártunk Sarasotaban botanikus kertben.

Tegnap olyan jó idő volt újra, hogy bemerészkedtünk a medencébe.

A háttérben a karácsonyi fényeket szerelték már…
A víz azért már igencsak friss.

És a munka is halad, de erről majd később.

Beküldve:

Absztraktok

A szeptember vége felé beküldött 4 elsőszerzős absztraktomat az SIR 2021 konferenciára mind elfogadták, ráadásul előadás formában került a programba.

Az egyik (ha nem „A”) legnagyobb IR konferencia, COVID miatt természetesen online-only formában 🙁

Előre fel kell venni az előadást, a konferencián felvételről megy majd és csak a Q&A lesz élő. Az európai konferencia (CIRSE) is döntően ilyen volt. Érdekes lesz, kíváncsian várom!